Ott ül a tálcám értesítő területén egy rakás ikon, melyek egytől-egyig azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a figyelmemet a tennivalókról. Ott van a Skype, az RSS olvasó és a Thunderbird is. Ezek a programok a bejelentkezést követően automatikusan elindulnak vagy könnyen elérhető helyre vannak készítve, hogy minél gyorsabban elindíthassam őket, melyet a bejelentkezést követően rendszerint meg is teszek. Természetesen Joel Spolsky már erről is írt! Bár ő egy más aspektusból közelítette meg a történetet a Fire And Motion (Gerilla magyar fordítás: Tűz és előre) című írásában.

Van, amikor semmit sem sikerül elvégeznem. Igen, bejövök az irodába, teszek-veszek, tíz másodpercenként megnézem a leveleimet, barangolok a weben, sőt, még az American Express számlák kifizetéséhez hasonló gondolkodásmentes foglalatosságokkal is megbirkózom. De a kódírás lelkiállapotába csak nem tudok visszazökkenni…

Nos, pont erről beszélek. Bár nem a “betompultság” nyomaszt – igaz hazudnék, ha azt mondanám, hogy az sosem fordul elő – sokkal inkább eljutni abba a lelkiállapotba ahol már produktívan tudok tevékenykedni. Ahhoz pedig csupán arra volna szükség, hogy elindítsam a programszerkesztőt és elkezdjek kódolni. Pár perc és olyan mélyen bele tudok temetkezni, hogy a külvilág megszűnik létezni – ezt az állapotot hívja Joel zónának. Épp csak a legfontosabb szükségletek kielégítésére szakítom meg ilyenkor a munkát. Ezen megszakítások alatt persze továbbra is az adott probléma megoldásán jár az agyam – zónában maradok – és sokszor a legjobb ötletek is pont ilyenkor keletkeznek, de a lényeg, hogy elkezdek dolgozni és megállíthatatlanul ontom magamból a kódot! Mégis nehéz eljutnom ebbe az állapotba pedig csak két kattintásnyira vagy egy vim parancsnyira vagyok az áhított zónától.

Bejelentkezek és az első dolgom, hogy rákukkantok a leveleimre – ez már-már kényszeres – majd megnézem az RSS-ben érkezett friss híreket, blog postokat és egy-két honlapra is felkukkantok. Ez utóbbi gyakran oda vezet, hogy valamit elkezdek keresgélni a neten és persze teljesen máshol kötök ki, mint amiért eredetileg böngészőt ragadtam :-) Egyszer csak azon kapom magam, hogy a fél nap már el is telt. Ha bent vagyok a munkahelyen – mert eddig a privát munkáról beszéltem – akkor pedig szembesülök a feladatváltások problémájával (Gerilla magyar fordítás: itt) is. Menet közben mostanában még az ASP.NET-es, C#-os, JavaScriptes, AJAX-os ismereteimet is igyekszem egy magasabb szintre emelni és ennek a folyamatnak az időigénye eleve konvergál a végtelenhez :D

Szóval most is már 15 óra van és a reggeli tűzfalbuheráláson kívül – annak ellenére, hogy vasárnap van – még semmi produktívat nem csináltam. Pedig itt van egy program amit be kellene fejeznem és leírni sem merem, hogy mikorra lett volna határidős. Bár mentségemre szóljon, hogy a program eredeti verziója már réges-rég elkészült csak időközben megváltozott a project scope!

Visszakanyarodva az eredeti gondolathoz, lehet, hogy likvidálni fogom a sok kis értesítőt a tálcáról, mert ez így nem állapot …