Mint kezdő Mac-es az elmult hetem nagyjabol azzal telt, hogy megismerjem es testre szabjam frissen hasznalatba vett rendszeremet. Ez persze egy oromteli feladat, ha egy kellemesen hasznalhato rendszeren teszi az ember. Keresgelni, valogatni a mindennapi munkahoz es szorakozashoz elengedhetetlen programokat. Tesztelgeti, kiserletezgetni a rendszer kepessegeivel, probalgatni a mar meglevő hardverelemekkel a kompatibilitast jo moka. Jo moka akkor, ha minden műkodik, ha nem arrol szol a tortenet, hogy izzadva, kinkeservesen hozzunk ossze valamit. Szerencsere erről jelen esetben szo sincs es naprol-napra egyre elegedettebb vagyok a kis MacBookkal.
Ha minden igaz, akkor mostanra mar minden korabban hasznalt programom - vagy annak valamilyen alternativaja - műkodik a gepemen. A programvalasztek szerencsere megsem olyan szegenyes mint ahogyan arra egy korabbi postban utaltam. A harverek tesztelesenek is a vegere ertem. Itt nem olyan szeles a paletta: ket mobiltelefon (SE T610 es RAZR v3i), egy PDA (Acer n311), kulső winchesterek (USB es FireWire) es fenykepezőgep (Samsung Cyber530). Ezek mindegyiket sikerult műkodesre birni. Bar a “műkodesre biras” egy kicsit tulzas, mert minden műkodik mindenfele erőltetett haxolas es konfigolas nelkul. A PDA-val van csupan egy kis bibi, mivel az n311-en mar WM5.0 van igy a szinkronizalas nem nagyon akar menni a Missing Sync nevű program hasznalataval USB-s kapcsolodas eseten. Ha RNDIS-ről serial modra valtok az USBSwitch nevű program segitsegevel, akkor latja egymast a MacBook es a PDA, de mind a sync-eles mind az allomanyok masolgatasa megakad, igy teljesen hasznalhatatlan. Bluetooth alkalmazasa eseten nincs semmi gond egyedul a sebesseg hagy kivetnivalot maga utan :-( otletek johetnek, ha valakinek van tapasztalata ezen a teren es erti, hogy miről beszelek. Jo lenne az iTunes-al direktben szikronizalni a PDA-ra USB-n keresztul, Bluetooth-al nincs turelmem kivarni mig egy album MP3 atmasolodik.
A het legnagyobb dilemmaja a programozasi nyelv valasztasa volt. Mint programozo, az uj platform megismeresenek es belsőve tetelenek egyik sarkalatos pontja egy olyan programozasi nyelv valasztasa, melynek segitsegevel fajdalommentesen tudok az adott platformra fejleszteni kisebb alkalmazasoktol kezdve akar nagyobb projekteket is. Termeszetesen a .NET-es vonalat nem kivanom elhagyni es szerver oldali fejleszteseknel tovabbra is .NET-es iranyban tervezek tevekenykedni, de gondolni kell a hazi fejlesztesekre is. A .NET nem tűnik tul jo valasztasnak Mac-es fejlesztesek esetere. Termeszetesen a mono-t portoltak OSX-re is es meg a MonoDevelopot is lehet futtatni, de a GTK+ nem nyujt valami gyonyorű megjelenest az OSX aqua-s ablakai kozott. igy ugy tűnik, hogy ket valasztasom maradt: Java vagy Objective-C - es Cocoa. A Java a .NET-es mult es a korabban megszerzett Java ismeretek alapjan szimpatikus. A garbage collectort mar megszoktam C#-bol, a malloc-ot meg mar kezdem elfelejteni gcc-ből, de ugy tűnik, hogy ideje lesz elővennem a Linuxos gcc-ben szerzett tapasztalatokat, mert az Objective-C lesz a nyerő. Bar a szintaktika nagyon idegen egy rovidke ismerkedes utan ugy erzem, hogy sikerult raallnom es - bar meg mindig meglehetősen idegen a nyelv, - hatarozottan kezd megtetszeni. Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor a Java vagy valami mas szoba sem johet, hiszen mindig a cel hatarozza meg az eszkozt es meghatarozott feladatokra valoszinűleg most is a Java-t valasztanam. Az Objective-C-re es Cocoa-ra azert esett a valasztasom, mert ugy tűnik, hogy ezzel a parossal tudok a leginkabb nativ kinezetű es műkodesű alkalmazasokat gyartani OSX-re. Ha pedig valaki OSX-re valt akkor az nagyon jol tudja, hogy a nativ megjelenes mennyire fontos egy ilyen gyonyorű szep operacios rendszer eseteben es nem kivan engedni belőle.
igy allok most, de az ismerkedesi folyamat meg nem ert veget…