Majdnem 2 éve fordult elő utoljára, hogy hackintosh telepítéssel foglalkoztam. (Akinek esetleg új a kifejezés, a hackintosh MacOS rendszerrel telepített PC-t jelent.) Rendszerint a kíváncsiság vezérel amikor ilyen hekkeléshez folyamodok, most sem történt ez másként.
Már magam sem emlékszem, hogy hogyan futottam bele ebbe az iBootról és MultiBeast-ről szóló leírásba, de egyből felkeltette az éreklődésemet. Ami nagyon megtetszett benne, hogy a leírás azt ígéri, hogy módosítás nélküli, gyári MacOS X 10.6-ot tudunk telepíteni hagyományos PC-re. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a PC nagyjából hasonlítson egy átlag Mac-hez a hardverek tekintetében. Szerencsére épp kéznél volt egy Core2-es processzorral szerelt gép, normális alaplappal és kellő mennyiségű RAM, így rászántam magam, hogy kiprobálom a fenti bejegyzésben leírtakat.
Nem szeretném bő lére ereszteni, inkább csak a lényegi tapasztalataimat szeretném megosztani a telepítésről. Egy dologgal fűszereztem meg a folyamatot az eredeti íráshoz képest, a telepítés cél meghajtójának egy szoftveres RAID tömböt álmodtam meg. Lássuk a konkrét tapasztalatokat.
A letöltött iBoot image-et ki kell vésni egy CD-re, majd arról kell bebootolni a gépet. Pár másodpercen belül megjelenik az OS választó képernyő. Ekkor érkezett el annak az ideje, hogy az iBoot CD-t Snow Leopard DVD-re cseréljük, majd az F5 megnyomásával frissítsük a listát és elindítsuk az OS X telepítőjét. Itt szeretném megjegyezni, hogy Apple géppel szállított telepítő koronggal előfordulhat, hogy nem indul el a folyamat és arra panaszkodik, hogy a gép inkompatibilis ez adott MacOS X verzióval (Mac OS cannot be installed on this computer). Ez azért fordulhat elő, mert az Apple gépekhez mellékelt DVD-k tartalmaznak egy ellenőrző szöveget, hogy mely gépekkel kompatibilisek, amelyben értelemszerűen a hackintosh nem szerepel. Ezt DVD hekkeléssel lehet orvosolni (erre nem kívánok kitérni a bejegyzésemben, de a google remek kiindulási alap a probléma elhárításához). Praktikusabb és tisztább dolog elfáradni a legközelebbi Apple kereskedésbe és onnan beszerezni egy retail MacOS X install készletet.
Ha a telepítő elindult akkor sok dolog már nincs, csak a szokásos folyamatot kell végigjátszani. A telepítés a végén nagy valószínűséggel egy hibaüzenettel zárul. Ez teljesen normális és abból adódik, hogy a boot rekordot nem tudja megfelelően elkészíteni a hackintoshon. Ezt majd a következő szakaszban kell javítani.
Jöhet a gép újraindítása az előbb is használt iBoot CD-vel. Ekkor már megjelenik a frissen telepített rendszer a menüben, amit lehet is indítani. Szokásos “Welcome screen” és kérdések. Ha ezen átverkedtük magunkat akkor le lehet rántani a frissítéseket (pl. 10.6.3). Ha mindez megvolt akkor kell elindítani a MultiBeast alkalmazást. A MultiBeast tulajdonképp egy kext-gyűjtemény és a Chameleon telepítő egyvelege, ami abban segít, hogy PC-n is bootolhatóvá teszi a MacOS X-et. Jó esetben az EasyBeast opcióval sikeresen rábírhatjuk a rendszert, hogy tegye indíthatóvá az OSX-et, de lehet szabadon variálni az opciókkal amíg rá nem lelünk a megfelelő beállításokra. A MultiBeast az /Extra mappába pakolja a kext állományokat. Ha bármi gubanc volna csak simán töröljük innen a cuccot és lehet kezdeni elölről. Az EasyBeast opció a Chameleon telepítését is automatikusan elvégzi, így nincs szükség annak kölün telepítésére. Nagyon fontos a “System Utilities” opció amely a “Rebuild Cache” és “Repair Permissions” beállításait végzi. Ezeket új kext telepítésekkor minden esetben be kell jelölni.
Az elején említettem, hogy szoftveres RAID tömbre telepítettem az OSX-et. Ez a rendszer szempontjából csak annyit jelent, hogy az installer indítása előtt a Disk Utility segítségével elkészítettem egy RAID tömböt és azt adtam meg cél meghajtónak. A MultiBeast ezt sajnos nem veszi észre és a Chameleon telepítése bár látszólag sikeresen megtörténik, mégsem teszi indíthatóvá a frissen telepített rendszert. Ez azért van, mert RAID tömb használata esetén az MacOS X egy “Boot OSX” nevű partícióról indítja el a rendszert, a Chameleont és a kext állományokat át kell pakolni ide. Én külön letöltöttem az aktuális (2.0 RC4) release-t és abból végeztem el a szükséges módosításokat. Az rdisk0 az első, az rdisk1 pedig a második diszket takarja a rendszeremben.
Az első lépés a boot0 telepítése a RAID tömben szereplő diszkek mindegyikére:
sudo fdisk -f boot0 -u -y /dev/rdisk0
sudo fdisk -f boot0 -u -y /dev/rdisk1
Második lépés a boot1h telepítése a “Boot OSX” partíciókra:
sudo dd if=boot1h of=/dev/rdisk0s3
sudo dd if=boot1h of=/dev/rdisk0s3
Az /Extra könyvtárat és a boot állomány is át kell másolni a “Boot OSX” partíciókra, mert ott találja meg a rendszer:
sudo diskutil mount disk0s3
sudo cp boot /Volumes/Boot\ OSX/
sudo cp -R ~/Extra /Volumes/Boot\ OSX/
sudo diskutil unmount disk0s3
sudo diskutil mount disk1s3
sudo cp boot /Volumes/Boot\ OSX/
sudo cp -R ~/Extra /Volumes/Boot\ OSX/
sudo diskutil unmount disk1s3
Két nagyon fontos dolog van csak hátra. Egyrészt a diszkeken lévő “Boot OSX” partícióknak be kell állítani a boot flag-et az fdisk segítségével:
sudo fdisk -e /dev/rdisk0
flag 3
write
quit
sudo fdisk -e /dev/rdisk1
flag 3
write
quit
másrészt az Extensions cache-t is újra kell építeni:
sudo kextcache -v 1 -t -a i386 -a x86_64 -m \
-m /Volumes/Boot\ OSX/Extra/Extensions.mkext /Volumes/Boot\ OSX/Extra/Extensions
Ezután újraindítás következik és immáron csont nélkül kell bootolnia a renszernek a RAID diszkek bármelyikéről. Működik a frissítés is a Software Update-en keresztül, tehát nem kell minden egyes frissítés után újratelepíteni a rendszert vagy nélkülözni a frissítéseket. Az élmény persze elmarad egy igazi Mac-hez képest. Kísérletezni, ismerkedni jó, de vegyetek inkább Macintosh-t a hekkelés helyett!
Tömören ennyi, további hasznos linkek a témában: